A II. világháború után
A második világháború idején Kiss György és Szepessi Károly szolgáltak az újtemplomi gyülekezetben. A háború a lelkekben is nagy pusztítást végzett. Míg a kezdeti ijedtség hatására látszólag mélyült a hit, a templom megtelt könnyben, áhítatban mélyülő hívekkel. Később, ahogy teltek a háborús évek, kezdett a templom üresedni, a hit csüggedéssé, a vallás közönnyé válni. Erősen meglazultak az erkölcsök is. Lopták a fejfákat a temetőből (tüzelőnek kellett). A pénz elértéktelenedése folytán a fizetések semmivé váltak. Az újtemplomi lelkészek mezőgazdasági munkát vállaltak, hogy családjuk megélhetését biztosítsák.
A háború alatt az Újtemplom fala több helyen megsérült. A templomkertben gépkocsik állomásoztak, a kert fenyői - mintegy 60 darab - áldozatul estek a harckocsik lánctalpainak.
Mindkét temetőben teherautók sokasága vonult fel. Az októberi-novemberi esőktől fölázott a talaj, s a temetők egy része tönkrement.
1948-ban Kiss György lelkész Békéscsabára távozott. Helyére Pálfi István acsai lelkész került.
A II. világháború, különösen a MKP hatalomra jutása után megváltozott a szarvasi egyház képe és szervezete is. Az egyházi javak államosítása következtében az iskolákat, a jövedelmet nyújtó tulajdonait a szarvasi egyházközség is elvesztette. Ennek, valamint a diktatúra adminisztratív intézkedéseinek következtében megindult a lelkek eróziója is.
Az egykori jegyzőkönyvben a következőket olvashatjuk: "Vannak, akik örömest látogatják a templomot, de egy nagy része a híveknek megelégszik csupán az ünnepi istentiszteletekre való jövetellel, esetleg egy családi esemény (konfirmáció, esküvő, temetés) alkalmával vonulnak templomba. Különösen az ifjabb nemzedék lelkében kezd kihűlni a templom iránti szeretet. Ha el is vetődik olykor a templomba, , nincs már benne az ősök áhítata, a lélek tiszta vágya, mert az örökké való kincsek szeretete helyett a múlandók szeretete lépett. A fiatalság körében az élvezetek hajszolása, az italozás és a könnyelmű szórakozás vágya van jelen. Ennek oka legtöbbször a családi, vallásos nevelés hiánya. (...) Az intelligens osztályból is sokan hiányoznak, akiknek jó példát kellene mutatni. Az úrvacsorához is kevesen jönnek." Ezek a szavak ma is érvényesek.
A nagy szarvasi egyház két templomának megfelelően kettévált: ótemplomi és újtemplomi egyház lett. Ez a kettészakadás az ótemplomiaknak anyagilag kedvező volt, az újtemplomiak viszont anyagilag rosszul jártak. Ebben az időben az elszegényedett egyháztagok helyett a temetők jelentettek némi bevételt a legszükségesebb kiadásokra. (A sírhelyek ára, a kitermelt szerszám- és tűzifa ára, a temetésre fenntartott föld gazdasági hasznosítása.) Ezekhez járult még a hívek adománya az egyházi szertartások alkalmával. Az Ótemető az ótemplomiaké volt: 36 hold jó föld a temetésre, háztáji művelésre; a régi, eladható sírkövek. Az Újtemető viszont csak 15 hold vizes, vad föld, kevés fa. Az Újtemplomnak se imaterme, se gondnoki hivatala nem volt. A berendezéseket, a székeket, lócákat össze kellett kéregetni. Parókiája egy omladozó épület. (A Petőfi Sándor Általános Iskola új épületének építésekor lebontották.) Ezután a templom melletti paplak helyiségeiből alakították ki a ma is működő parókiát.
A '70-es, '80-as években egyre kevesebben jártak templomba. Ennek legfőbb oka a pártállam befolyása az emberek lelkére. Néhány beszédes adat jelzi a tendenciát. Az egyházi temetések száma 1960-ban 106, 1970-ben 111, 1980-ban 104, 1989-ben 120. Ugyanezekben az években az esketések száma 59, 40, 7, 13; a keresztelések száma 122, 114, 49, 82; a konfirmáltak száma 68, 60, 46, 31. (Az újtemplomi anyakönyv adatai.)
Az egyház számára a legnehezebb időszakot, az '50-es éveket Szepessi Károly és Pálfi István lelkészek irányításával vészelte át az egyházközség. 1960-ban Szepessi Károly váratlan halála után Aradi András, a budapesti szlovák gyülekezet lelkésze került Szarvasra. Működése alatt kezdődött meg a templom részleges felújítása. Felújították a lelkészlakást, imaternetet alakítottak ki mellette, s itt van a gazdasági hivatal napjainkban is.
Pálfi István 1980. december 31-én vonult nyugalomba.
Az Újtemplomi Egyházközség 1997. július 6-án centenáriumi ünnepre készült: száz éve szentelték fel az Újtemplomot.
Zárszó
Hogy az újtemplomi egyházban a megpróbáltatások és átmeneti nézeteltérések ellenére mégis békesség uralkodott, és bizonyos eredményeket elérhetett, ezt annak tulajdoníthatjuk, hogy ügyeinket, bajainkat Isten elé vittük, az Ő segítségét kértük. Egymás véleményét, javaslatát szeretettel meghallgattuk, és ezután határoztunk.
Nekünk is megvan az Ágendánk, a Vezérkönyvünk: ez a Biblia. Csak ott lehet virágzó gyülekezeti élet, ahol az Ige szelleme hatja át a szíveket!
Az Újtemplom lelkészei
Zvarinyi János 1897-1913, Bartos Pál 1914-42, Kiss György 1942-43, Szepessi Károly 1941-60, Pálfi István 1949-81, Aradi András 1960-86, Deme Zoltánné Gede Erika 1982-2009, Deme Zoltán 1987-2009, Zátonyi János 2009-2010, Laczi Roland 2010-2012, Kollár Zsolt 2012-2014, Cairns-Lengyel Henriett 2014-2017, Zahorecz Pál 2017-
Felügyelők
Brózik Károly, Tomka Pál, Roszik János, Molnár Pál, Jani Jánosné,
Forrásmunkák
Bartos Pál: Emlékkönyvem (Kéziratban, a család tulajdonában)
Bartos Pál: Az egyházközség évkönyve, 1916
Jegyzőkönyv: Kanonikai vizitáció, 1923
Dr.Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története (Szarvas, 1922)
Gyimesi Károly: Evangélikus templomok (1912)
Gáspár Ildikó: A szarvasi evangélikusok és az Újtemplom (Kézirat)
Dr.Kemény Gábor: Tessedik élete és munkássága (Szarvas, 1918)
A háború alatt az Újtemplom fala több helyen megsérült. A templomkertben gépkocsik állomásoztak, a kert fenyői - mintegy 60 darab - áldozatul estek a harckocsik lánctalpainak.
Mindkét temetőben teherautók sokasága vonult fel. Az októberi-novemberi esőktől fölázott a talaj, s a temetők egy része tönkrement.
1948-ban Kiss György lelkész Békéscsabára távozott. Helyére Pálfi István acsai lelkész került.
A II. világháború, különösen a MKP hatalomra jutása után megváltozott a szarvasi egyház képe és szervezete is. Az egyházi javak államosítása következtében az iskolákat, a jövedelmet nyújtó tulajdonait a szarvasi egyházközség is elvesztette. Ennek, valamint a diktatúra adminisztratív intézkedéseinek következtében megindult a lelkek eróziója is.
Az egykori jegyzőkönyvben a következőket olvashatjuk: "Vannak, akik örömest látogatják a templomot, de egy nagy része a híveknek megelégszik csupán az ünnepi istentiszteletekre való jövetellel, esetleg egy családi esemény (konfirmáció, esküvő, temetés) alkalmával vonulnak templomba. Különösen az ifjabb nemzedék lelkében kezd kihűlni a templom iránti szeretet. Ha el is vetődik olykor a templomba, , nincs már benne az ősök áhítata, a lélek tiszta vágya, mert az örökké való kincsek szeretete helyett a múlandók szeretete lépett. A fiatalság körében az élvezetek hajszolása, az italozás és a könnyelmű szórakozás vágya van jelen. Ennek oka legtöbbször a családi, vallásos nevelés hiánya. (...) Az intelligens osztályból is sokan hiányoznak, akiknek jó példát kellene mutatni. Az úrvacsorához is kevesen jönnek." Ezek a szavak ma is érvényesek.
A nagy szarvasi egyház két templomának megfelelően kettévált: ótemplomi és újtemplomi egyház lett. Ez a kettészakadás az ótemplomiaknak anyagilag kedvező volt, az újtemplomiak viszont anyagilag rosszul jártak. Ebben az időben az elszegényedett egyháztagok helyett a temetők jelentettek némi bevételt a legszükségesebb kiadásokra. (A sírhelyek ára, a kitermelt szerszám- és tűzifa ára, a temetésre fenntartott föld gazdasági hasznosítása.) Ezekhez járult még a hívek adománya az egyházi szertartások alkalmával. Az Ótemető az ótemplomiaké volt: 36 hold jó föld a temetésre, háztáji művelésre; a régi, eladható sírkövek. Az Újtemető viszont csak 15 hold vizes, vad föld, kevés fa. Az Újtemplomnak se imaterme, se gondnoki hivatala nem volt. A berendezéseket, a székeket, lócákat össze kellett kéregetni. Parókiája egy omladozó épület. (A Petőfi Sándor Általános Iskola új épületének építésekor lebontották.) Ezután a templom melletti paplak helyiségeiből alakították ki a ma is működő parókiát.
A '70-es, '80-as években egyre kevesebben jártak templomba. Ennek legfőbb oka a pártállam befolyása az emberek lelkére. Néhány beszédes adat jelzi a tendenciát. Az egyházi temetések száma 1960-ban 106, 1970-ben 111, 1980-ban 104, 1989-ben 120. Ugyanezekben az években az esketések száma 59, 40, 7, 13; a keresztelések száma 122, 114, 49, 82; a konfirmáltak száma 68, 60, 46, 31. (Az újtemplomi anyakönyv adatai.)
Az egyház számára a legnehezebb időszakot, az '50-es éveket Szepessi Károly és Pálfi István lelkészek irányításával vészelte át az egyházközség. 1960-ban Szepessi Károly váratlan halála után Aradi András, a budapesti szlovák gyülekezet lelkésze került Szarvasra. Működése alatt kezdődött meg a templom részleges felújítása. Felújították a lelkészlakást, imaternetet alakítottak ki mellette, s itt van a gazdasági hivatal napjainkban is.
Pálfi István 1980. december 31-én vonult nyugalomba.
Az Újtemplomi Egyházközség 1997. július 6-án centenáriumi ünnepre készült: száz éve szentelték fel az Újtemplomot.
Zárszó
Hogy az újtemplomi egyházban a megpróbáltatások és átmeneti nézeteltérések ellenére mégis békesség uralkodott, és bizonyos eredményeket elérhetett, ezt annak tulajdoníthatjuk, hogy ügyeinket, bajainkat Isten elé vittük, az Ő segítségét kértük. Egymás véleményét, javaslatát szeretettel meghallgattuk, és ezután határoztunk.
Nekünk is megvan az Ágendánk, a Vezérkönyvünk: ez a Biblia. Csak ott lehet virágzó gyülekezeti élet, ahol az Ige szelleme hatja át a szíveket!
Az Újtemplom lelkészei
Zvarinyi János 1897-1913, Bartos Pál 1914-42, Kiss György 1942-43, Szepessi Károly 1941-60, Pálfi István 1949-81, Aradi András 1960-86, Deme Zoltánné Gede Erika 1982-2009, Deme Zoltán 1987-2009, Zátonyi János 2009-2010, Laczi Roland 2010-2012, Kollár Zsolt 2012-2014, Cairns-Lengyel Henriett 2014-2017, Zahorecz Pál 2017-
Felügyelők
Brózik Károly, Tomka Pál, Roszik János, Molnár Pál, Jani Jánosné,
Forrásmunkák
Bartos Pál: Emlékkönyvem (Kéziratban, a család tulajdonában)
Bartos Pál: Az egyházközség évkönyve, 1916
Jegyzőkönyv: Kanonikai vizitáció, 1923
Dr.Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története (Szarvas, 1922)
Gyimesi Károly: Evangélikus templomok (1912)
Gáspár Ildikó: A szarvasi evangélikusok és az Újtemplom (Kézirat)
Dr.Kemény Gábor: Tessedik élete és munkássága (Szarvas, 1918)