A Szarvas-Újtemplomi Egyházközség története
Mindkét szarvasi gyülekezet templomának nevét viseli, templomaik pedig büszkén viselhetik saját nevüket is. Az Ótemplom: Tessedik-templom., az Újtemplom pedig: millenniumi templom, mivel Magyarország fennállásának ezeréves emlékére épült az újtemplomi gyülekezet akaratára.
A hivatalos Memorandum szerint az alapkőletétel 1895. IX. 3-án történt több ezer ember jelenlétében, ünnepi műsor keretében, Áchim Ádám lelkész és Haviár Dániel felügyelő közreműködésével. Felszentelése 1897. július hó 4-én történt főtisztelendő Sárkány Sámuel püspök, valamint Veres József és Petrovics Samu esperes felszentelést végző szolgálatával - a környező gyülekezetekből összesereglett óriási tömeg jelenlétében.
A szarvasi újtemplomi gyülekezet 1953. április 1-jével jött létre, amikor a szarvasi ótemplomi és újtemplomi gyülekezetet - az akkori püspök Dezséri László és a szarvasi világi vezetőség hivatalosan és erőszakosan - kettéválasztotta. Gyakorlatilag jóval előbb, (majdnem 100 évvel korábban) kezdett kialakulni az új körzet gyülekezete. Már 1840-ben, majd 1857-ben és 1873-ban tartott gyűléseken a megalakult bizottság nemcsak egy új templom építésének gondolatát terjesztette elő, hanem egy második evangélikus egyházközség megalakításának gondolatát is.
A hívek lélekszáma nagyon megszaporodott, az Ótemplom már nem volt képes azok befogadására. Különösképpen meglátszott ez, amikor az Ótemplom felszentelésének 100. évfordulóját ünnepelték 1888-ban. Bár 5000-nél többen zsúfolódtak össze a templomban, több ezren kiszorultak, és az utcáról hallgatták a beszédeket.
A többségben lévő szlovák (tót) ajkú gyülekezeti tagokkal szemben a magyar kisebbség vágyott a rendszeres magyar nyelvű istentiszteletre, amit egy új templom felépítésével és az ezzel kapcsolatos lelkészi állás megszervezésével gondolt elérhetőnek.
Szinte évente felmerült egy új templom építésének gondolata a presbiteri gyűléseken. 1883-ban bizottságot alakítottak a templomterv előkészítésére, és elindították a gyűjtést.
A múltbeli sok viszálykodás után az alkotás és a tanulás vágya elfogta a tanyákon élő evangélikusokat is. Sok volt a gyermek, és kevés volt az iskola. Ekkor a szülők összefogtak, és maguk gondoskodtak iskolákról. Társulati alapon létesítettek iskolákat, ami ebben az időben messze környéken páratlan volt. Ezekben az iskolákban kezdetben laikusok tanítottak, az egyház segítette őket, és felügyeletet gyakorolt felettük. Ilyen iskolák voltak az újtemplomi körzetben az Ezüstszőlői, a Siratói, a Sápszky-tanyai, a Skorka-tanyai, a Bakulya sori és a Maginyecz-tanyai iskolák.
Kezdetben a tanítóra volt bízva a tanítási anyag, így írást, olvasást, vallást, éneklést, számolást tanítottak, később a felsőbb osztályokban földrajzot, természetrajzot, gazdaságtant, történelmet, vallást, egészségtant. Tessedik felvilágosult tanítási módszere nem vert gyökeret.