A két világháború között
Az 1913-ban meghalt Zvarinyi helyére Bartos Pál került. A gyülekezetben 1914-42-ig munkálkodott. Az egyház szervezeti szabályzata szerint a három szarvasi lelkész (az ó- és újtemplomi) kétévenként váltotta egymást az igazgató-lelkészi, az iskolaszéki és az árvaházügyi teendők ellátásában.
Bartos Pál tevékenysége meghatározta a gyülekezet két világháború közötti történetét. (Munkásságáról a következő fejezetben szólunk.)
Már az I. világháború is súlyos terheket rótt a gyülekezetre anyagilag is, erkölcsiekben is. A férfiak többségét behívták katonának. Elsők között kapott behívót Bartos Pál lelkész.
Sorra vonultak be a szarvasi tanítók is, nem volt, aki tanítson. Négy polgárit végzett kislányok tanítottak sokszor száznál is több gyereket egy-egy iskolában.
Ennek ellenére a jótékonysági akciókban részt vett az egyház. A szószékről hívták fel a figyelmet a gyűjtésre. Pénzben, terményben és ruhaneműkben segítették a rászorulókat, és ez egész a háború végéig tartott. A hadikölcsön-jegyzéséből is kivették a részüket a hívek.
A háborúnál sokkal nagyobb és veszedelmesebb hatással lehetett volna az egyházra az 1918-19-ben bekövetkezett változás. Üdvözölni kellett az újonnan alakult Nemzeti Tanácsot, amelybe az egyház is delegált egy képviselőt. A Tanácsköztársaság idején az egyház vezetői tiltakoztak az iskolai vallásoktatás eltörlése ellen. Mindhiába, mert az 1919. április 21-én kiadott rendelet értelmében korlátozták az istentiszteletek megtartását, eltörölték a vallásoktatást.
A hívők kisebb-nagyobb atrocitásoknak voltak kitéve. A vasárnapi istentiszteletek alatt a templom előtt tüntető menet vonult el a Marseillest énekelve, a gyűléseken pedig a vallás ellen izgatták a népet. Mindezek ellenére zsúfolva voltak a templomok az istentiszteleteken. A román megszállás után kezdődhetett csak a háború következményeinek kiküszöbölése. Először a harangokat pótolták. (Erről egy korábbi fejezetben szóltunk.)
A reformáció 400 éves évfordulójára mindkét templomot renoválták.
A torony javítására 1926-ban került sor.
1910-ben megépítették a Központi Iskolát (ma Székely Mihály Szakmunkásképző és Szakközépiskola), 1921-ben felavatták az egyházközségi Luther Árvaházat (ma 2. Sz. Általános Iskola), 1929-ben tatarozták az összes tanyai iskolát
1937-ben Bartos Pál szerkesztésében megjelent a Szarvasi evangélikus énekeskönyv, amely három kiadást ért meg.
Bartos Pál tevékenysége meghatározta a gyülekezet két világháború közötti történetét. (Munkásságáról a következő fejezetben szólunk.)
Már az I. világháború is súlyos terheket rótt a gyülekezetre anyagilag is, erkölcsiekben is. A férfiak többségét behívták katonának. Elsők között kapott behívót Bartos Pál lelkész.
Sorra vonultak be a szarvasi tanítók is, nem volt, aki tanítson. Négy polgárit végzett kislányok tanítottak sokszor száznál is több gyereket egy-egy iskolában.
Ennek ellenére a jótékonysági akciókban részt vett az egyház. A szószékről hívták fel a figyelmet a gyűjtésre. Pénzben, terményben és ruhaneműkben segítették a rászorulókat, és ez egész a háború végéig tartott. A hadikölcsön-jegyzéséből is kivették a részüket a hívek.
A háborúnál sokkal nagyobb és veszedelmesebb hatással lehetett volna az egyházra az 1918-19-ben bekövetkezett változás. Üdvözölni kellett az újonnan alakult Nemzeti Tanácsot, amelybe az egyház is delegált egy képviselőt. A Tanácsköztársaság idején az egyház vezetői tiltakoztak az iskolai vallásoktatás eltörlése ellen. Mindhiába, mert az 1919. április 21-én kiadott rendelet értelmében korlátozták az istentiszteletek megtartását, eltörölték a vallásoktatást.
A hívők kisebb-nagyobb atrocitásoknak voltak kitéve. A vasárnapi istentiszteletek alatt a templom előtt tüntető menet vonult el a Marseillest énekelve, a gyűléseken pedig a vallás ellen izgatták a népet. Mindezek ellenére zsúfolva voltak a templomok az istentiszteleteken. A román megszállás után kezdődhetett csak a háború következményeinek kiküszöbölése. Először a harangokat pótolták. (Erről egy korábbi fejezetben szóltunk.)
A reformáció 400 éves évfordulójára mindkét templomot renoválták.
A torony javítására 1926-ban került sor.
1910-ben megépítették a Központi Iskolát (ma Székely Mihály Szakmunkásképző és Szakközépiskola), 1921-ben felavatták az egyházközségi Luther Árvaházat (ma 2. Sz. Általános Iskola), 1929-ben tatarozták az összes tanyai iskolát
1937-ben Bartos Pál szerkesztésében megjelent a Szarvasi evangélikus énekeskönyv, amely három kiadást ért meg.