Mindkét szarvasi gyülekezet templomának nevét viseli, templomaik pedig büszkén viselhetik saját nevüket is. Az Ótemplom: Tessedik-templom., az Újtemplom pedig: millenniumi templom, mivel Magyarország fennállásának ezeréves emlékére épült az újtemplomi gyülekezet akaratára.

A hivatalos Memorandum szerint az alapkőletétel 1895. IX. 3-án történt több ezer ember jelenlétében, ünnepi műsor keretében, Áchim Ádám lelkész és Haviár Dániel felügyelő közreműködésével. Felszentelése 1897. július hó 4-én történt főtisztelendő Sárkány Sámuel püspök, valamint Veres József és Petrovics Samu esperes felszentelést végző szolgálatával - a környező gyülekezetekből összesereglett óriási tömeg jelenlétében.

 

A szarvasi újtemplomi gyülekezet 1953. április 1-jével jött létre, amikor a szarvasi ótemplomi és újtemplomi gyülekezetet - az akkori püspök Dezséri László és a szarvasi világi vezetőség hivatalosan és erőszakosan - kettéválasztotta. Gyakorlatilag jóval előbb, (majdnem 100 évvel korábban) kezdett kialakulni az új körzet gyülekezete. Már 1840-ben, majd 1857-ben és 1873-ban tartott gyűléseken a megalakult bizottság nemcsak egy új templom építésének gondolatát terjesztette elő, hanem egy második evangélikus egyházközség megalakításának gondolatát is.

1892-ben határozták el véglegesen az építést. Az építendő templom helyéül egyesek a piacteret (ma Kossuth tér) javasolták, míg végül a Farkas-vendéglő (ma Vas-Fémipari Szövetkezet.) melletti teret jelölték ki, a Beliczey (ma Szabadság), a Korona (ma Dózsa György) és Vásár (ma Ságvári) utca által határolt szöget.

Alaprajza kereszthajós, mely erősen kiugrik a templom testéből úgy, hogy szinte központi elrendezésű, a hosszhajó kb. 3 méterrel hosszabb a kereszthajónál. Homlokzatának megoldása hármas tagozású, mind a három részt egy-egy torony tetőzi be, a két oldalsó jóval alacsonyabb, alig éri el a harangtorony közepének magasságát. A különös beosztáson kívül feltűnik még a templom díszítésének gazdagsága. A gótika szellemét főleg a harangtorony nagy magassága, a támpillér-rendszeres falak, a csúcsíves ajtó-ablaklezárások éreztetik.

Az idősebbek emlékeznek még a hatalmas, 32 mázsás Kita-harangra, melynek a templomkertben külön kis harangtornya volt fából, mert a toronyba súlya és nagysága miatt nem merték felrakni. A harang az egyház büszkesége volt, melyet Kita János és neje szarvasi lakosok 1901-ben ajándékoztak az evangélikus Újtemplomnak. Visszaemlékezések szerint, amikor a nagy harang megzendült mély hangjával, mindenki érezte, ünnep van. Hangja messze elszállt, gyakran Csabacsüdig (10 km), néha még Kondorosig is (25 km).

Az 1913-ban meghalt Zvarinyi helyére Bartos Pál került. A gyülekezetben 1914-42-ig munkálkodott. Az egyház szervezeti szabályzata szerint a három szarvasi lelkész (az ó- és újtemplomi) kétévenként váltotta egymást az igazgató-lelkészi, az iskolaszéki és az árvaházügyi teendők ellátásában.

A második világháború idején Kiss György és Szepessi Károly szolgáltak az újtemplomi gyülekezetben. A háború a lelkekben is nagy pusztítást végzett. Míg a kezdeti ijedtség hatására látszólag mélyült a hit, a templom megtelt könnyben, áhítatban mélyülő hívekkel. Később, ahogy teltek a háborús évek, kezdett a templom üresedni, a hit csüggedéssé, a vallás közönnyé válni. Erősen meglazultak az erkölcsök is. Lopták a fejfákat a temetőből (tüzelőnek kellett). A pénz elértéktelenedése folytán a fizetések semmivé váltak. Az újtemplomi lelkészek mezőgazdasági munkát vállaltak, hogy családjuk megélhetését biztosítsák.