A harangok

Az idősebbek emlékeznek még a hatalmas, 32 mázsás Kita-harangra, melynek a templomkertben külön kis harangtornya volt fából, mert a toronyba súlya és nagysága miatt nem merték felrakni. A harang az egyház büszkesége volt, melyet Kita János és neje szarvasi lakosok 1901-ben ajándékoztak az evangélikus Újtemplomnak. Visszaemlékezések szerint, amikor a nagy harang megzendült mély hangjával, mindenki érezte, ünnep van. Hangja messze elszállt, gyakran Csabacsüdig (10 km), néha még Kondorosig is (25 km).

Az I. világháború idején, 1915-ben megkezdték a harangok rekvirálását, majd a következő években megismételték, úgyhogy 1918-ban már mind az Ó-, mind az Újtemplomban csak egy-egy kisharang maradt meg. Amikor 1917-ben elvitték a Kita-harangot, a legenda szerint az adományozó Kitáné belehalt fájdalmába. Így mentek el akkoriban rövid idő alatt a városi és tanyai harangok. A toronyban a legkisebb harang maradt meg 1918-1923-ig, egymaga hívott templomba, és egyedül siratta a halottakat. Elvitték az Újtemplom orgonájának cink sípjait is.

A szarvasi evangélikus újtemplomi gyülekezet országos viszonylatban is a legelsők között pótolta a harangokat. Először a IV. kerületi lakosok adományaiból egy 600 kg-os harangot készítettek, rögtön nyomukba léptek a tanyai iskolák hívei; alig egy év alatt pótolták az összes elszedett harangot.

Az Újtemplom építése közben a lelkészek személyében is változások történtek. 1895-ben elhunyt Sárkány János, aki 27 esztendőn át volt a gyülekezet lelkipásztora. Utóda Placskó István ófalvi lelkész lett. (Édesapja 1855-ig szarvasi lelkész volt.)

Az Újtemplom elkészültével a lelkészi állást is meg kellett szervezni. 1897-ben ez is megtörtént. A lelkészi szolgálatra az egyház vezetősége meghívta Zvarinyi János csomádi lelkészt. Zvarinyi tizenhat évig szolgált a szarvasi újtemplomi gyülekezetben 1897-től 1913- ig.

Zvarinyi kiváló szervező, jó megjelenésű, barátságos, elismert igehirdető volt. Szívesen hallgatták prédikációit még az ótemplomi hívek is. Különösen szerették hallgatni vigasztalásait és az örök életre reménységet sugárzó temetési beszédeit.

Az újtemplomi gyülekezet Zvarinyi szolgálata alatt kezdte virágkorát élni. A gyülekezetnek nem voltak anyagi gondjai. A földműves ember megtalálta szorgalma jutalmát a boldognak emlegetett Ferenc József-i korban. Szívesen áldozott nemes célokra. Sokáig meg is telt a templom örvendező hívekkel, hogy aztán átadják helyüket az I. világháborúban meghalt férjeket, édesapákat sirató nőknek.
A templomkert megtervezése és beültetése Zvarinyi lelkész irányításával történt. Sajnos a növényzet nagy része a II. világháború alatt az ellenség megszállása következtében tönkrement.
(Vannak, akik emlékeznek Zvarinyi lelkész neves fiára: Zerinváry Szilárd szarvasi járásbíróra, aki diák korában nem egyszer szórakoztatta a templomba jövő híveket azzal, hogy a torony erkélyének korlátján kézállást csinált. Később, idősebb korában híressé lett a nemzeti ünnepeken tartott szuggesztív hazafias beszédeiről.)